Azok a turisták, akik a friss levegő reményében érkeznek Katmanduba, első felütésre nagyot fognak csalódni. Az olykor a világ tetejeként is emlegetett főváros légtere hasonlóan szennyezett, mint nyugaton. Ugyan az autós forgalom lényegesen kevesebb, az elavult járművek és a korszerűtlen fűtés azonban így is épp eleget ártanak a helynek. Mindezek ellenére a város megtartotta természetes vonzerejét.

Az európai szemnek elsőre talán furcsa, ám annál harmonikusabb épületalakzatok, a szűk kis utcák a kiugró balkonokkal, azok fából faragott és színes mellvédjei, a különböző vallások szentélyeivel telezsúfolt terecskék vagy a piacon összeverődött emberek türelmes tömege és az út mentén lomhán legelésző tehenek mind-mind csak erősítik a hely hangulatát. Katmandu utcáit érezhetően belengi valami időtlenség, az ember azzal a bizonyossággal járja a várost, hogy ezt a helyet sosem fogja kikezdeni a modernizáció. Akkor is, ha ez nem igaz. Mert - a külföldi turisták kegyeit keresve - a település északi Thamel negyedében szállodák és éttermek sora várja a növekvő turistaforgalmat.
 
A város idegközpontjaként működő Durbar Square-en található az ősi királyi palota, valamint a világ egyik legrégebbi faépületeként számontartott Kasthamandap, ami jellegzetes háromszintű tetőzetével régen a Tibet felé tartók pihenőhelyeként szolgált.

Patan és Baktapur a Katmandu-völgy további két olyan települése, ahol a helyi vallási élet remekbe szabott épületeit csodálhatja meg az ember: valóságos múzeum a szabad ég alatt. A fafaragásokkal és szobrokkal teleszőtt szentélyek minden díszítésükkel nyugalmat ébresztenek a látogatóban, ami a hely egész atmoszféráját átitatja. Baktapur, a királyság egykori fővárosa ma a nyugalom szigete, amely megőrizte századokkal ezelőtti arcát.

Nepál fővárosa, Katmandu

Forrás: Deluxe