A tanításban teljes szabadságot hagytak nekem, ami jó is volt, meg nem is. Mivel nincsen tanári képzettségem és az ottani tananyagot sem ismertem, elég nehéz volt kitalálnom, hogy mit tudnék a gyerekeknek tanítani. Főleg a kicsikkel voltam gondban, akik egyáltalán nem értettek még angolul, csak szavak tudtak. Ezért főleg az 1-2-3-4-5 osztályokban tanítottam angol nyelvet. Az nagyon meglepett, hogy az elsősök már tudnak írni nepáli és latin betűket is. Ezeket már a kindergarten osztályokban tanítják ott (4-5 éveseknek!). Nagyon sok szót ismertek és kiválóan elbetűzték mindig. Sokszor olyan gyorsan, hogy én követni sem tudtam őket. Volt, hogy olyan szót használtak, amit én addig nem ismertem, pl. a füzetre azt mondták, hogy 'kapi', amit én 'exercise-book'-nak tanultam. Aztán leesett, hogy ez a szó nepáli és valószínűleg az angol 'copybook'-ból származik. (Egyébként a nepáli nyelv egyre több angol szót vesz át, többé-kevésbé eltorzított formában.) Szóval a szókincsük szuper volt, de mondatokban használni már nemigen tudták őket. Próbáltam szintjüknek megfelelő példamondatokat tanítani nekik, de ez elég unalmas volt számukra.

Ilyenkor kitaláltam valami játékot nekik, a legjobban az akasztófának örültek, mivel ez volt a legegyszerűbb. 4-5 osztályokban barkochbát is játszottunk, ők nagyon élvezték, engem viszont eléggé fárasztott, mert nem értették meg, hogy nem lehet mindig rákérdezni.
Tény, hogy van 'nepáli logika', mivel mikor később Narayannal játszottuk ezt a játékot, ő is ugyanilyen hibákat vétett, mint a gyerekek.
Viszont olyan dolgokat is tudtak, hogy akkoriban volt Amerikában az elnökválasztás, és mindenki John Kerrynek drukkolt. (Szomorúak is voltunk, mikor Bush nyert.)

Volt alkalom, hogy más tantárgyat is helyettesítettem . Pl. matematikát, amelyben jó voltam mindig, ott viszont meglepődve láttam, hogy az írásbeli osztáshoz hozzá sem tudok szólni.
Ugyanis náluk más technikával számolnak, vízszintesen írják le, nem függőlegesen, ahogy mi tanultuk. Hogy ne süljek fel a harmadikasok előtt, gyorsan megnéztem a könyvükben, hogyan is van ez.
(Mégis csak messzire kerültem otthonról! ;-) )

A 'Social studies' tárgy nekem nagyon tetszett: olyan hétköznapi dolgokról tanulnak a gyerekek, mint pl. hogyan lehet levelet, csomagot, pénzt küldeni postán, vagy közlekedési szabályok. Ezek az ismeretek sokkal hasznosabbak az életben, mint az a lexikai tudás, amit nálunk tanítanak az iskolák. Itt az egészségmegőrzésről, betegségekről is sokat tanulnak a gyerekek. Volt egy könyvük a negyedikeseknek (már nem tudom, melyik tantárgyhoz), amelyben fontos történelmi személyekről, tudósemberekről voltak olvasmányok. A híres nepáli uralkodókon, Gandhin, Buddhán kívül írtak még benne Benjamin Franklinról, Jézusról,Tolsztojról is! Nem tudom, a magyar iskolai tananyagban mikor hallanak a diákok először (és mit) Buddháról. Nekem egyáltalán nem rémlik, hogy az iskolában tanultam róla valamit is.

Forrás: Welcome 2 Nepal