|
IX. rész
2010.05.01. 22:58
Április 25.
Háromnegyed nyolckor indulunk. A mai célpont Pisang. Szép fenyvesek közt haladunk a ma különlegesen nagy öszvérforgalomban. A keskeny ösvényen vigyázni kell nehogy a lejtő felőli oldalra kerüljünk, mert könnyen a szakadék alján találhatjuk magunkat.
Kodoban pecsételünk és egy pillantást vetünk a Nar Khola völgyére. Itt tilos a bemenet. Az elzárt területen nem szívesen látják az idegent. A kölcsönös hátrányokkal járó találkozást állandó fegyveres őrség igyekszik megakadályozni. Minket azonban most Chaméba vezet az útitervünk. A völgyben eddig ez a legnagyobb település. Üzletek, rendőrség posta, sőt valódi telefonállomás. Minket azonban nem nyűgöznek le ezek a világi hívságok, csak törtetünk előre. Azaz csak törtetnénk, mert Mihály barátunk úgy látszik tartósan összeszűrte a levet valami bacival. Sűrűn és diszkréten el-el vonul egy alkalmas bokorba. Így aztán a falu végén van időnk gyönyörködni az egész túra talán legszebb mani-falába. Ha még nem említettem volna, a mani-fal afféle szent hely, ahol kőbe faragott ima szövegek vannak feltornyozva. Aki állította és aki megérinti, annak imája eljut az istenekhez. Itt a közeli folyó legömbölyített köveire vésték a szöveget. Nekünk hitetleneknek is megkapó látvány, biztos az égiek is szívesen szemlélik. Hogy mit jelentenek a betűk? Senki sem tudta megmondani. Régi tibeti szövegek. Ez volt a legkonkrétabb válasz amit ki tudtunk szedni a helybéliekből.
Chame után Thalung következett. Meglehetősen zord falu. Barna kőházak kőtetővel, előttük barna kőkerítés. Csak az elmaradhatatlan imazászlók színesítik picit a képet. Aztán jött Bratang. A szakácsnő itt nem állt a helyzet magaslatán. A kaja - ez egyöntetű véleményünk - pocsék. A település egyébként hajdan a kereskedők megvámolásából élt. A függőleges falú folyómederben egyedül itt nyílott út. Nem is akármilyen. Fa támpilléreken, galériaszerűen húzódott több kilométeren keresztül.
A hetvenes években ezt felváltotta egy sziklába robbantott ösvény. Azóta biztonságosabb az erre való séta. Persze más veszély még bőven akad errefelé. Itt található egy japán hegymászó emlékműve, aki egy nagyobb havazás után innen indult neki a Thorung hágónak. Egy lavina örökre eltemette.
Szerencsére minket nem fenyeget ilyesmi. Kellemes bár szeles időben folytatjuk utunkat. A Pahundandadanda tövében átkelünk a folyón. A több kilométer hosszú kibillent réteglapon nem vezet út. Az asztallap simaságú kőtömb geológiai csemege. Kiválóan szemlélteti micsoda, számunkra elképzelhetetlen nagyságú erők dolgoznak itt a Himalájában, ahol még most is zajlik két kontinensnyi kődarab karambolja. Ezen az oldalon szerencsére csak egy Gellérthegy nagyságú megmászni valónk van, az is nem túl meredek, szép úton. Már csak három kilométer a mai végállomás. Mivel kellemes a napsütés, a fák közt a huzat se nagy letelepszünk egy fatörzsre. Napozás és csoki evés. Félórás ejtőzés után ismét felcihelődünk. Még két kisebb emelkedő és szélesre tágul a völgy. A 6091 m magas Pisang Peak tövébe ott pihen a falu. A Hotel Maya cégtábláját meglátva megrettenünk. A déli, korántsem királyi lakomát is egy ilyen nevű helyen költöttük el. Aztán kiderül, hogy nem minden vacak ami Maya. Ennek örömére még egy csokoládés pudinggal is megajándékozom magam.
Szemrevételezzük a szemközti dombon lévő ófalut. A szabályos kis kúp tetején trónoló fehér házak, a lobogó zászlók impozáns látványt nyújtanak. Egy svájci pár éppen most jött le onnan. Nagyon szép - mondják. Holnap mi is felmegyünk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum