Május 3.

Remekül aludtunk és gyönyörű napra ébredtünk. Megrendeljük a reggelit, azután engedünk a csábításnak és kiheverünk a napra. Mellettünk a háziak kutyája lógatja a nyelvét. (Fontos feladata - erről este meggyőződtünk - a vendégek által meghagyott maradék eltávolítása a tányérokról.)

Egy pokrócra rakva ott játszik a gazda kétéves formájú kisgyereke. Ha messzebbre merészkedik édesapja visszaterelgeti a megfelelő helyre. A kis bokácskákon ezüst bokalánc. Ez minden gyereknek - aki abbahagyta a szopást - ajándékként jár. Van akinek tömör ezüstpánt és van akinek szépen díszített csengettyűk füzére jut. A fogadós úr az utóbbit részesítette előnybe, így ha a a kis pernahajder veszélyes irányba talál csilingelni a nagyobbak közül valaki nyomban ott terem.

A jóízűen elfogyasztott sajtos omlett után gondosan bekrémezzük magunkat az UV sugarak ellen és elindulunk. Az időjárás, a növényzet jelzi megérkeztünk a trópusokra. Van már rizs és a banánfák is egyre sűrűbben köszönnek ránk. A gabonaföldeken szorgos munka folyik. Közeledik a monszun, és ahol sárgulnak a kalászok ott már aratnak, hogy szabaddá tegyék a földet a következő vetésnek. A módszer egyszerű. A nők lesarlózzák a kalászt, aztán a férfiak betakarítják a szalmát. Ezt követi a kapa vagy a faeke és lehet vetni. A learatott gabonát kézzel csépelik vagy kitapossák. Ebben az arra járóknak is komoly szerepet szánnak.

Tatopani felé haladunk. A folyó túlpartjáról egy valódi vízerőmű bukkan elő. Az energia megtermelése nem lenne gond ebben az országban, csak hát a megfelelő teherbírású elektromos hálózat megépítését gátolják nagy gazdasági és technikai akadályok.

A mi előrejutásunkat szerencsére nem nehezíti semmi, így a dús növényzettel kísért ösvényen, időnként egy-egy kis szikla alagúton átkelve, hamarosan megérkezünk a melegforrásáról elhíresült községbe. Ahogy az ókorban minden út Rómába vezetett, itt minden ösvény a medencékhez tart. Legalábbis az út menti szállodákból. Mi, fiúk csak megnéztük, de Rózsi fürdőruhát öltött és megmártózott a habokban. A fürdőcentrum infrastruktúrája még fejletlen, az idevezető utak tisztasága is hagy némi kívánnivalót maga után, viszont a víz kellemes és a környék egyenesen gyönyörű. A buján zöldellő, itt-ott virágokkal tarkított völgy felett a Nilgiri csúcsai fehérlenek.

Feltöltjük a kulacsainkat és indulunk tovább. Nem is akármilyen útszakasz következik. A Ghar folyócska torkolatánál az eddig lefelé tartó útról, egy bájos házcsoport mellett, nekivágunk az Annapurna-kör második leggonoszabb emelkedőjének. A két híd után egy végtelen lépcsőház tornyosul elénk. Én 2400-ig számoltam a fokokat. Nagyjából itt ért véget a legmeredekebb rész egy üzleti és stratégiai szempontból kiváló helyen álló fogadónál. A természetes kőoszlopok alkotta kapu mellől lefelé és fölfelé is remek kilátás nyílik. Visszanézve látszik, hogy szépen emelkedtünk. Előre pillantva látjuk: sajnos bőven van még tennivalónk. Én még törtetek előre vagy negyed órát, azután megállok. A többiek valamivel komótosabban jönnek fölfelé, de lassacskán ők is befutnak. (Bár így utólag belegondolva inkább bevánszorognak.) Mivel nem találjuk étkezésre alkalmasnak a vidéket, még elcammogunk Gharáig. Itt aztán nincs mese, enni kell mert elfogyott az energia. Betérünk egy "csárdába". Kényelembe helyezzük magunkat a lócákon. Rendelünk és szemléljük a körülöttünk hömpölygő történéseket. Az élet pedig zajlik rendesen. A helybéli legényegylet éppen gyűlést tart. Mellettünk harsány rádiószózatot intéz a néphez egy nepáli pártvezér. Feltehetőleg konzervatív beállítottságú úr lehet mert mindent szid a mi nem nepáli. Kína nem jó, India pláne, az amerikaiak meg végképp jól teszik ha meghúzzák magukat. A körülöttünk ülők egyetértően bólogatnak, néha hangosan helyeselnek. Aztán egy nagyon szent ember érkezik. A gazda azonnal ott terem. Látszik rajta, nagy megtiszteltetés érte. Frissítőt hozat, intézkedik. A nagyon szent ember elégedett. Főként alacsonyabb rangú kísérőjével beszélget de néhány mondattal megörvendezteti tágabb környezetét is. Azután rágyújt egy iszonyúan büdös pipára. Szerencsére nem vagyunk szélirányba. Kihozzák a mi ebédünket is. Kicsit csípős. Ennek ellenére el fog fogyni. Félresöpörjük az éhes szemeket meresztő kutyákat és nekiállunk a falatozásnak. A zöldséges rizs tojással kiváló. Aki arra jár annak feltétlenül ajánlom. Egy dombbal odébb éppen lakodalom zajlik. Szívesen megnéznénk a ceremóniát de mennünk kell tovább.

Kezd beborulni és mire beérünk Sikhába már szemerkél az eső. Ez szemmel láthatóan nem zavarja sem a szántóföldön dolgozókat sem a falu szélén röplabdázó gyerekeket. Mihály ismét elégedetlen a Hary által kiválasztott szállás fürdőszobájával. Így kis felderítő útra indul tisztázni az egyéb lehetőségeket. Addig mi elnézegetjük az útszéli párkányon játszadozó kislányokat. Földobnak egy követ és amíg leesik szélsebesen a tenyerükbe kapkodnak néhány másikat, majd a leérkező kavicsot is elkapják. Nagyon ügyesek.

Az ideális guest haus is meg lett közben. Odébb megyünk pár házzal és lepakolunk. Az eső beleerősít mi pedig dicsérjük bölcsességünket, hogy nem indultunk tovább. A ház tetőzete remekül állja a zivatar rohamait. Igaz a szoba fala enyhén hézagos, ablaküveg természetesen nincs. Az ebből adódó apró kényelmetlenségekért egy csodás szivárvány kárpótol bennünket. A többi már menetrendszerűen zajlik. Áramszünet, vacsora, mosdás és alvás.