Május 4.

Ez egy lazsálós nap lesz. Ma csak Deuraliba kell eljutni, ami 10 kilométerre sincs tőlünk. Itt fogunk megszálni. A falu fölött magasodó Poon Hill Nepál egyik legszebb kilátópontja. A rododendron erdőkkel borított csúcs maga is gyönyörű, de a körülötte látható panoráma párját ritkítja. A Dhaulagiri és az Annapurna csúcsai - csupa hegyóriás - felejthetetlen élménnyel ajándékozzák meg az erre járót. Sajnos csak reggel látható teljes szépségében ez a körkép. De így legalább délután is pihenhetünk pár órát.

Vacsora előtt felballagunk a Poon Hillre, hogy lássuk ébredéskor mennyivel kell megelőznünk a napfelkeltét. Az tetőre vezető ösvény mellett érdekes virágok, egy gurka ezred emlékhelye és persze az elmaradhatatlan imazászlók. A szigorúan védett csúcs előtti kerítésen figyelmeztetés: lehetőség szerint egyedül és este ne sétáljunk a hegyen.

A kicsit borongós szürkületben is szép ez a vidék. Addig-addig szemlélődünk míg rákezd az eső. Iszkolunk lefelé, de a faluba beérve már nagyon zuhog. Alaposan megázunk, ám a valódi hidegzuhany akkor ér bennünket, mikor Hary közli: erősen leapadt a pénze és így az utunk hátra lévő részén nem tudja fizetni a szállás és étkezés költségeit. Újabb összeget szeretne kivasalni belőlünk. Nem díjazzuk az ötletet. Megvitatjuk az új helyzetet és úgy döntük ha valóban nincs elég rúpia kedves vezetőnknél akkor bátran hazamehet. A további, indokolt, költségekről pedig majd benyújtjuk a számlát a főnökének. Gyors leltárt csinálunk saját bugyellárisunkban és megnyugodva tapasztaljuk, hogy a helyzet nem válságos, Pokharáig elég lesz a pénzünk.