Amint ültem, egész végig gondolkoztam. Mi történhetett velem? A történelemverseny? Vagy az csak egy álom, és ez az igazi életem? De hogy kerülhettem ide?
Naná, hogy semelyik kérdésemre nem tudtam választ adni... Bár nincsenek hülye kérdések, csak hülye emberek-szól ez a vicces mondás. De ez itt komolyabbnak tűnik a hülyeségnél.
Nem szeretném vesztegetni az időmet-gondolkoztam.
Előszöris kezdem azzal, hogy keresek egy telefonfülkét, hogy felhívjam anyát.

Még szinte fel sem áltam, és középkorú nő futva kiabálja a nevem, kicsit furcsa akcentussal.
-Oh my God!! Kéttíí!Kéttí! ( Istenem, Kétti, Kétti!!)
Körülbelül így ejthette ki, felé néztem, ami egy kicsit nehézkes volt a hét ágra sütő nappal szemben. Odaszalt hozzám. csak csodálkoztam. Egy tiri-tarka szoknyás, kicsit kövérke, rikító rózsaszín blúzban, és egy szintén rózsaszín kendővel a fején. Amint elsuhant az egyik oldalamról a másikra nem éreztem, hogy nagyon sokat szaladhatott, hisz izadság szaga volt. Rámnézett, majd én is rá, és megszólalt angolul:
-Why you run away?(Miért szaladtál el?)
-Who are you? Where I am? How I get there? (Ki maga? Hol vagyok? Hogy kerültem ide?)
-I'm you host family. (Én vagyok a fogadócsaládod.)
Nem akartam értetlenkedni, ezért csak szimplán válaszoltam.
- I don't know how do I get there. I have headache. I banged my head into the gorund. (Nem tudom hogy kerültem ide. Fáj a fejem. Beütöttem a talajba.)
-Oh my poor! Come and get some rest at home. (Oh szegénykém! Gyere is pihenj le otthon.)
-I can't remember anything. (Semmire nem emlékszem.)
Ezennel nem akartam többet kérdezősködni. Elindultunk, majd egy kis házikóhoz érkeztünk. A ház faláról lekopott a festék, pici bejáratú volt, szűk, koszos. Az ajtajáról szintén lekopott a festék, kicsit rozoga, de szép fafaragások voltak rajta. A bejáratnál állt  fiú és a másik oldalon az ablak alatt egy örög nő ült. Mielőtt a házhoz érnénk, tovább faggadtam a nőt:
-What's your name? Who are they? (Mi a neved? Kik ők?)
-My name is Ajita. The front of the door Mahavir and Tanuj-there are my sons. And the the old lady, called Reena, she my mum. In the garden, my daughter, Tara gardening.  I hope that you help her, beacause a lot of work today. (A nevem Ajita. Az ajtó előtt Mahavir és Tanuj van-ők a fiaim. És az örög hölgy, a neve Reena, ő az anyukám. A kertben a lányom, Tara kertészkedik. Remélem segítesz neki, ma nagyon sok a munka.)
-Oh yes, of course. I'm sorry I run that. I don't know what got into me...I really don't remember anything. (Oh persze, természetesen. Sajnálom hogy elfutottam. Nem tudom mi ütött belém. Tényleg semmire sem emlékszek.)
-Doesn't matter my honey. (Semmi baj édesem.)
Ezzel elértünk a ház elé. Köszöntem a fiúknak, és Reenanak.
-Namaste! (Sziasztok!-nepáliul)
-Namaste! -köszöntek vissza.
Aztán Ajita mindent elmesélt a többieknek, és ők elméséltek nekem mindent, hogy hogy kerültem ide, és mi történt velem.
Úgy kezdődött, hogy anyám elküldött Budapestről Nepálba, a fogadócsaládomhoz, akik Ajitáék voltak. Eredetileg 2,5 hónapra jöttem Nepálba, de anyám nem jelentkezett, így itt ragadtam. Már nepálinak nyilvánítottak, itt lakom náluk 1,5 éve. A "tesóim" nagyon kedvesek velem, sőt, még azt is mondták, hogy Tanujjal nagyon jóba vagyok. Elmondták, hogy pár alap mondatot tudok nepáliul, de nagyon keveset, de angolul profin beszélek, de szoktam pusmogni egy különös nyelven is. Talán az lenne a drága magyar anyanyelvem? De mindenkivel kijövök, igazán segítőkész vagyok. Megemlítették, hogy örültem, hogy itt maradhattam, hisz anyámat nem nagyon bírtam. Aggódtam azért, hogy hogy tartsanak el engem, és a többieket, de azt is elmondta Ajita, hogy a fiúk dolgoznak, és így lehetővé teszik az én, Tara, Reena és Ajita eltartását. Ugyanis Ajita sem dolgozik, csupán a döldművelésből élünk. Minden másnap kiviszem a piacra a termékeket, és eladjuk őket. Addig Tara és Ajita kertészkedik, a következő nap pedig Tara viszi ki, és addig mi kertészkedünk. Ők is örülnek hogy velük vagyok, de mostmár én is. Mellesleg átkereszteltek egy teljesen új névre, és más családnevet és keresztnevet kaptam. Ezentúl Jalaja Bhandari vagyok. Én válaszottam a keresztnevemet a lótuszvirágról-nepáliul. És Ajita családnevüket megkaptam. Elég fáradt voltam, ütött-kopott, Tanuj ajánlására lefeküdtem -nagyon kedves velem, ahogy a többiek is. De sokat törődik velem.. Tényleg nagyon aranyos és kedves. Én 17 éves vagyok, ő pedig 18,5 szóval majdnem egykorúak vagyunk-mint Mahavir is, mert Tanuj és Mahavir ikrek. Tara 15 éves. Lefeküdtem aludni, a nagy szégyemre-a többiek pedig dolgoztak, de nem sokat törődtem vele, mint említettem fáradt voltam. Holnap kezdődhet a nagy nap, mikor én kerülök sorra a piacon, azaz én fogom eladni az aznapi és a tegnapi terméseket.