Május 5.

A reggel kellemetlen közjátékkal kezdődik. Mihály olyan halkan suttogja el az ébresztőt, hogy Rózsi nem neszel föl rá, és bár én fél óra múlva kikergetem az ágyból súlyos időzavarba kerül. Emiatt a nap folyamán szapul is bennünket rendesen.

Szó mi szó éhgyomorra hegynek felfelé futni nem annyira kellemes dolog, de a lényegre felértünk. A nemzetközi társaság szaporán kattogtatja a fényképezőgépeket, berregteti a videókamerákat és időnként meleg teát szürcsölget, amit a szemfüles helybéliek hajnalban cipeltek föl a turisták kedvéért.

A következő fogadóig sűrű rododendron erdőben haladunk. Erre már nincs virágpompa. Hűvös és sötét a hegyoldal. Az eső megint elered de nem látszik túl veszélyesnek, hát tovább megyünk. Egy bájos völgyben ereszkedünk lefelé. A meredek falak közt egy kínai festmény elevenedik meg előttünk. Néhol párába vesző buja növényzetből előbukkanó vadregényes sziklaormok, csobogó patakok, borzas moha szakállakból csörgedező erecskék, tigrisbroméliák, alpesi orgona és a napsütötte részeken ismét felbukkannak a piros és rózsaszín rododendronok. Egy órával később elhagyjuk ezt a kis ékszerdobozt és az ösvényt követve átmegyünk egy másik völgybe. Először a hegy derekán szintezgetünk aztán a csapás meredeken levezet a patakhoz. Átmegyünk egy kis hídon és rögtön utána föl a szemközti hegyre. Tadapani szélén sárba taposott tábla figyelmezteti az erre túrázókat, hogy ezen a vidéken a hegyi rablókkal való találkozás reális veszély, ezért legyenek óvatosak. A falu széléig még van vagy 52 méter, ezt komolyabb támadás nélkül megússzuk. Ezzel szemben tíz perc múlva akkora jégesőt kaptunk, hogy csak a közeli fedél mentette meg orrunkat a kék-zöld foltoktól.

Úgy tűnik, a hegy belsejében délután 1 órakor már esik valami. Jég, hó, eső, magasságtól függően. Ráadásul ez nem csöndes szitálás, hanem ismétlődő zivatarok sora. Most biztosan nem tudunk tovább menni és feltehetőleg a további 4 napon is ezt az új időjárási korlátot kell figyelembe venni. A kényszerű pihenőt arra használjuk, hogy Harytól beszerzünk még néhány információt az útviszonyokkal kapcsolatban és átgondoljuk mit küldünk le Pokharába Ray-jal. Ők holnap délben visszafordulnak a fővárosba, de addig még segítenek.

Este elbeszélgetünk két fiatal sráccal akik épen az Annapurna Base Camp-ből jöttek. Részletesen elmeséltetjük mire várhatunk. Közben vacsora és lábmelegítés a program. (A nepáli turistaházakban általában nincsen kályha. Viszont ha nagy a hideg akkor egy parázzsal teli üstöt tolnak be a vastag pokróccal körbevett asztallap alá és így kellemes légkört teremtenek az ott ücsörgők számára.) Naplemente előtt egyszer még elővillant a felhők mögül az Annapurna déli csúcsa (7273 m) és a Hiunchuli (6336 m), mintegy jelezve szép napfelkeltére számíthatunk. Lefekvés előtt még, nem túl nagy meggyőződéssel, kiteregettük az ázott ruháinkat száradni, aztán hajnalig húztuk a lóbőrt.