Május 6.

A hajnal valóban szép. A közeli csúcsok mellett már látjuk a Machhapuchhare impozáns sziklataréját és a felkelő Nap beragyogja a völgyet amin majd menni fogunk.

Reggel kipróbáljuk a gyömbér teát. Nagyon finom. Aztán még utoljára a vezetőnk helyismeretére bízzuk magunkat és beleereszkedünk a Kimsung Khola völgyébe. Az ösvények kuszasága vagy Hary figyelmetlensége okozta, nem tudni, de tény hogy Rayt az első két kilométeren elvesztettük. Csak délben láttuk viszont - iszonyú mérgesen. Ettől eltekintve zökkenőmentesen haladtunk. Úgy 9 óra tájt már nem erdőben hanem szántóföldek között süttetjük magunkat a napon. Az útirány közel sem egyértelmű. Attól a nyilvánvaló ténytől eltekintve, hogy át kell keveredni a völgy másik oldalára. Határozottan jó volt, hogy aznap még mutatták az utat. Így több száz méter szintet takarítottunk meg és ha betévedtünk egy gazda portájára nem nekünk kellett elmagyarázni a helyzetet. Tíz óra felé átkelünk a folyócskán, utána már felfelé lépcsőzünk tovább. Adakozunk a gurjunai iskola fenntartására és teázunk is egyet. A perzselő déli hőségben megérkezünk Chomrungba. A sok és szép szálloda azt mutatja, hogy ismét bekapcsolódtunk az idegenforgalom fő sodrába. Ez érthető is, hiszen a Annapurna szentély felé vezető utak itt találkoznak, s innen már csak egyetlen folytatás van a hegység belseje felé.

Egy óra múlva Ray is meghozza a rábízott holmikat. Nem tudjuk mit mond Harynak, de gyanítjuk, hogy az ő jó édesanyját emlegetheti, valamint azokat a nevelési elveket melyek abból a jobb sorsra érdemes csecsemőből ilyen mihaszna fiatalembert faragtak.

Átérezzük teherhordónk helyzetét, mert legalább 30 fok van és ilyenkor nem akkora öröm több száz métert felfelé kepeszteni a meredek emelkedőn, ráadásul fölöslegesen. Márpedig Hary a rövidebb úton jött csakhogy ezt Ray nem ismerte.

De hát ezt majd elintézik egymás közt. Mi azonban átrámoljuk az összes hátizsákot. Megbeszéljük, hogy Pokharába érve hol fogjuk megkapni azokat a dolgokat amiket most nem viszünk tovább. No és persze a visszafelé érvényes buszjegyekről is szót ejtünk. Írunk egy elbocsátó szép üzenetet, melyben tisztázzuk a szétválás okait, továbbá jelezzük azon óhajunkat, hogy a következő 4 nap igazolt költségeire igényt tartunk. Záradékként megelégedettségünket és nagyrabecsülésünket fejeztük ki kísérőinkkel és munkájukkal kapcsolatban. Aztán ők jobbra el, mi pedig elkezdtük önálló életünket.

Miközben mi ebédeltünk és pakoltunk egy indiai srác lefoglalta a fél házat. Mivel már korábban is volt néhány vendég odébb kell állunk. Nem mentünk nagyon messze. Úgy ötven méterrel lejjebb takaros és teljesen üres vendégház. A tulajdonos nyájasan invitál bennünket. Mihályt előre engedjük, mert mégiscsak ő beszél angolul (meg a fürdőszoba helyzetet is ő látja át legjobban). A szállás kellemes. Elfoglaljuk a szobánkat. Bár aznap a délutáni zápor csak 3 óra után kezdett rá igazán, nem indultunk tovább a nagyjából két órányira levő Sinuwáig. Az út végét két napi járóföldre gondoljuk, és mivel az Annapurna Base Camp környékén a reggel a fő látványosság egy délután esedékes korábbi beérkezéssel semmire sem mennénk.

Így aztán alaposan kipihentük magunkat ráadásként megnézhettük hogyan köpülik a vajat és még néhány vallási szokást is megfigyelhettünk. Az esti és reggeli imát jelző csengettyűszó, a füstölők vagy a bejáratok megszentelése csak újabb bizonyítéka volt a nepáli vallásosságnak. Megbeszéltük a szokásokhoz képest korai reggelit, majd elfogyasztottuk a vacsorát és lefeküdtünk.