Május 7.

Hajnalban még néhány vallási szokást is megfigyelhettünk. A háziasszony zöld ágacskákkal és feltehetőleg a reggeli tűzáldozat hamujával körbejárja a házat. A két réz vázácska egyikéből mindegyik küszöbre egy gallyacskát helyez és a bejáratot megszenteli. Ezek után füstölőedényét szorgosan lóbálva körbefüstöli a házat, nagy gondot fordítva a megélhetést biztosító részekre. Ezek után a reggelinkkel is foglalkozik. Ha nem is az eredeti tervek szerint, de igen korán eszünk. A számlák megírása okoz ugyan némi késedelmet de negyed nyolckor már a végtelennek tűnő chomrungi lépcsősoron döcögünk - egyenlőre még lefelé.

Jó fél óra mútán megérkezünk a falu alján található patakhoz. A többes szám alatt most csak Rózsi és én vagyok értendő, mert Mihály ezen a nem túlságosan megeröltető útszakaszon 15 percet késik. Megérkezéséig a parton telepített sajátságos áramfejlesztő készüléket szemléljük meg. Két különleges turbinájáról már messziről lerí, hogy nem a Ganz Művek erre szakosodott gyáregységében készült. A girbe-gurba lemezből megalkotott lapátokat két szabad végű gumitömlőből spriccelő víz pörgette, a célzási pontatlanság miatt nem túl jó hatásfokkal. Ezek után érthető, hogy este, a környező szállodák inkább saját generátorukat működtették. Délelőtt azonban már úgy tűnik minden energiatermelés feleslegessé vált, mert egy bácsi erre ballagott, megfogta csövek végét és a vízsugarat a folyócskába irányította.

A rövid pihenő után egy nem túl érdekes de elég fárasztó emelkedő következett, aminek a végén beérkeztünk a Sinuwa Guest Haus-hoz. Megszárítkozunk. Most nem az eső hanem az izzadtság miatt. Innen is szép a kilátás az alattunk húzódó völgyre. Próbáljuk megtalálni a fölfelé vezető út jellegzetes pontjait. Van időnk mert Misi tartja a lassú tempót. Háromnegyed 10-kor indulunk tovább és egy óra múlva megérkezünk Khudiba a check post-hoz. Beíratkozunk és 11-kor már Bamboo felé tartunk. A névadás nem véletlen az út mellett gyakran találunk bambuszt, de itt még van rododendron is, itt-ott egy magnólia fa és néha egy kisebb csoport fenyő. Az látható állatvilágot a különféle madarak és főleg a majmok képviselik.

Az őrbódé után elég komoly ereszkedő következik. Figyelni kell az útra, mert bár a rendkívül szűk völgy miatt valódi eltévedéstől nem kell tartani, egy-két helyen tehetünk fölösleges kitérőt. Az ösvény különbözö pontjain mindannyian bedőltünk egy ilyen eltévedőkének. A legkitartóbban Mihály követte a téves irányt. Így aztán Bamboo-ban már meg sem vártuk, 10 óra 25 perckor indultunk tovább. Nem túl kedvező előjelek mellett mert az eső fenyegetően közeledett. Mire azonban igazán komolyra fordult a helyzet éppen beértünk Dobanba. Mivel úgyis a legszebb ebédidő volt (12.15) a kényszerpihenőt hasznosítani tudtuk. Három órára lecsendesedett az eső. Egy lefelé induló csoporttal üzenetet hagytunk Mihálynak, a vendéglő bejáratánál pedig egy részletes útitervet, arra az esetre ha tarósan elszakadnánk egymástól. Folytattuk az utat és kevéssel 4 óra után végre elértük a nap végpontjának szánt Himalaya Hotelt. Szobát bérelünk. Kifeszítjük a szárítóköteleket, megmosakszunk aztán átöltözünk a vacsorához és az ebédlő asztal alatti parázs jótékony melegénél várjuk az ételt. Negyed 6 táján Mihály is bekocog, így ismét együtt a csapat. Alapos falatozás aztán alvás. Holnap korán kelünk.