Május 13.

Két étkezés közt egy nagy csomagolás. (Mellesleg az ebédre elfogyasztott Kasmíri pilao-t bátran ajánlom mindenkinek. Kellemes édeskés árnyalatú rizs különböző olajos magvakkal és gyümölcsökkel.) Délben már aggódva toporgunk az ajtóban amikor Hary barátja megérkezik a taxival. Még lebonyolít néhány fontos telefont és hozat nekünk egy hideg tonikot, aztán begyömöszöl a kocsiba és végig aggódja az utat a busz pályaudvarig. Nem minden ok nélkül. A kijáratnál már éppen fordul kifelé a járatunk amikor odaérünk. Csomagjainkat röptében behajigáltuk a busz különböző rekeszeibe és elindultunk valahova ahol majd valaki vár bennünket. Tökéletes útiterv, amit nem lesz nehéz megvalósítani.

Egyelőre lazítunk és szundikálunk. Eseménytelenül kapaszkodunk egyre feljebb. A pára már eltakarja a távolabbi vidékeket. Az út meredek hegyoldalakon fut, körülöttünk fenyvesek. Fölveszünk két stoppost (európaiak és lányok) és elzavarunk pár szomszéd faluba igyekvőt (helybéliek). Két óra múlva a buszon a romlás jelei kezdenek mutatkozni. Megáll. Többen hálaimát morognak és elrohannak elintézni ügyes-bajos dolgaikat. Harminc perc után lehet tovább menni, ha betoljuk a járgányt. Kezdetben a személyzet kísérletezik vele, de az összértékben is legfeljebb 80 kilós fiatalemberek nem boldogulnak a feladattal. Ezért aztán mi is csatlakozunk. Teljes siker, jöhet a száguldás. Még nem értünk le a síkságra amikor a kór végképp elpusztította a sebességváltót. A teljes sötétség leple alatt konzíliumot tartott a buszon tartózkodó műszaki értelmiség. Ennek végeztével nekiálltak szerelni. Másfél óra elteltével ismét életet leheltek a szerkezetbe. Ekkor már gyanítottuk, hogy némi késésre számítanunk kell. Az éj leple alatt átosontunk Butwal-on. Itt csak addig időztünk míg a sofőr megevett néhány kiló rizst és uzsgyi. Kohalpurban tankolunk. A benzinkút sajátos szerzet. Vagy húsz kútoszlop látszik a hajnali derengésben. Mivel ennyi féle benzin biztosan nincs ebben az országban valószínű, hogy a különféle utazási társaságok külön tankolnak. Megkeressük a magunk helyét és teletöltjük a tartályt. Mindjárt fél öt, de itt már lapos a vidék és most tényleg a lovak közé csapunk. Hat óra van amikor két sovány disznó és egy sárkunyhó mellett megállunk, mert egy délceg úr vadul integet. A busz fékez ő pedig hangos "hungarian" kiáltást hallatva vizslatja az utasok reakcióját. Megérkeztünk.